Dogma, búcsú vagy kötelesség a gregorián misesorozat?

Röviden

A gregorián misesorozat nem dogma, nem búcsú, és senkinek sem kötelessége kérni. Jámbor gyakorlat – harminc szentmise napról napra egyetlen elhunytért –, amelyet az Egyház elismert és szabályozott: 1884-ben a Búcsúk Kongregációja jámbornak és észszerűnek minősítette a hívek bizalmát értékében, 1967-ben pedig a „Tricenario Gregoriano” nyilatkozat ennek az imának azokról a gyümölcseiről beszél, amelyeket az Egyház gyakorlata és a hívek jámborsága elismer. Hitigazság viszont az, ami alapjául szolgál: a tisztítótűz létezése, és az, hogy az elhunytakon az élők imái segítenek, mindenekelőtt az Eucharisztia.

Mi a dogma, és mi a jámbor gyakorlat?

A dogma a kinyilatkoztatásban foglalt igazság, amelyet az Egyház Tanítóhivatala véglegesen, a hitben kötelezően elfogadandóként terjeszt a hívek elé (KEK 88). Ilyen igazság például a tisztítótűzről szóló tanítás, amelyet mindenekelőtt a firenzei és a tridenti zsinaton fogalmaztak meg (KEK 1031); erről a tisztítótűz az Egyház tanításában című cikkben írunk.

A jámbor gyakorlat olyan imamód, amely a hívek tapasztalatából nőtt ki, és amelyet az Egyház a hittel összhangban levőnek ismert el. A gregorián misesorozat ebbe a kategóriába tartozik. Kezdete Nagy Szent Gergely elbeszélése a „Dialógusok” IV. könyvében Justus szerzetesről, akiért harminc napon át mutattak be szentmisét (bővebben: a gregorián szentmisék története). Az Egyház tiszteletben tartja ezt a beszámolót, de nem mutatja be a kinyilatkoztatás részeként – hasonlóan az úgynevezett magánkinyilatkoztatásokhoz, amelyek nem tartoznak a hitletéteményhez (KEK 67). Egy katolikusnak tehát nem kell hinnie a harmincas szám különleges jelentőségében ahhoz, hogy hű maradjon az Egyház tanításához.

Mit jelent, hogy „az Egyház elismerte”?

Egy gyakorlat elismerése két dolgot jelent. Először: az Egyház megállapítja, hogy az a bizalom, amellyel a hívek harminc szentmisét kérnek, megalapozott, és nincs benne babona. Másodszor: az Egyház jogi oltalma alá veszi a gyakorlatot: az 1967-es nyilatkozat eldönti, mi a teendő, ha a sorozat megszakad, az ordináriusokat pedig arra kéri, ügyeljenek, hogy ilyen fontos ügyben ne férkőzzenek be visszaélések. A dokumentum teljes szövegét és magyarázatát a „Tricenario Gregoriano” (1967) oldalon találja.

A gregorián misesorozat nem búcsú

A búcsú a bűnök – bűnösségük tekintetében már megbocsátott – ideig tartó büntetésének elengedése Isten előtt, amelyet az Egyház meghatározott feltételek mellett ad (KEK 1471). Maga a hívő nyeri el – gyónással, áldozással, imával és az előírt cselekedet elvégzésével –, és felajánlhatja az elhunytakért (KEK 1479).

A gregorián szentmise más: Eucharisztia, vagyis Krisztus áldozatának jelenvalóvá tétele, amelyet a pap az elhunyt szándékára mutat be. Az Egyház kezdettől fogva az elhunytakért is felajánlotta (KEK 1371), és az elhunytak megsegítésének formái között az első helyen említi (KEK 1032). A búcsú és a gregorián misesorozat kiegészítheti egymást – a család felajánlhat búcsút ugyanazért a személyért, akiért a szentmisék sorozata folyik –, de az egyik nem azonos a másikkal. A novemberi búcsúk feltételeit a teljes búcsú az elhunytakért című írásban ismertetjük.

Kötelezők a gregorián szentmisék?

Nem. Egyetlen előírás sem kötelezi a családot gregorián misesorozat kérésére, és ha nem kérnek, az nem mulasztás az elhunyttal szemben. Ugyanolyan értékes az egyetlen szentmise az elhunytért, a kilenced vagy a mindennapi ima; e formák összehasonlítását a gregorián misesorozat vagy kilenced című cikkben találja. A Törvénykönyv nyomatékosan ajánlja a papoknak is, hogy adomány nélkül is mutassanak be szentmisét a hívek, főként a szegények szándékára (945. kánon 2. §) – az Egyház elhunytakért mondott imája nem függ a család anyagi lehetőségeitől.

Kötelezettség csak a pap oldalán keletkezik: aki elfogadta a gregorián misesorozatot, köteles bemutatni a harminc szentmisét, és ha saját hibájából szakította meg a sorozatot, elölről kell kezdenie.

Miben áll a gregorián szentmise értéke?

Minden szentmise értéke Krisztus egyetlen áldozatából fakad, amely az Eucharisztiában jelenvalóvá válik (KEK 1367). A harminc szentmise tehát nem „erősebb” áldozatot hoz létre, hanem harmincszor egymás után viszi Isten elé ugyanazt a kérést egyetlen emberért. Ebben rejlik a gregorián misesorozat értelme: abban a kitartásban, amellyel az Egyház egy egész hónapon át naponta közbenjár egy konkrét elhunytért, és abban a bizalomban, amelyet az Egyház jámbornak és észszerűnek nevezett.

A gregorián misesorozat és az üdvösség – óvatosan a „garanciákkal”

Az elhunytakért mondott ima a megtisztulásra vonatkozik, nem magára az üdvösségre. Akik a megtisztuláson mennek át, örök üdvösségük felől már biztosak (vö. KEK 1030); a szentmise nem „vásárolja meg” a mennyet, hanem kérés, hogy Isten irgalmában fejezze be bennük a megtisztulás művét. Hogy ezt az imát mennyiben és miként fogadja el – azt csak ő tudja.

Ezért tartson távolságot az olyan ígéretektől, hogy „a harmincadik szentmise után a lélek biztosan a mennyben van”, a lánclevelektől és az „árlistáktól”. Már a tridenti zsinat is a tisztítótűzről szóló dekrétumában meghagyta a püspököknek, hogy tiltsanak meg mindent, ami kíváncsiskodáshoz, babonához vagy rút haszonleséshez vezet, a Törvénykönyv pedig megköveteli, hogy a miseadományoknál még a kereskedés látszatát is kerüljék (947. kánon). Mi nem ígérünk olyan hatást, amely Istenre tartozik. Megbízhatóságot ígérünk: a megnevezett személyért bemutatott harminc szentmisét és visszaigazolást mindegyik napjával és időpontjával. Ha el szeretné kezdeni a sorozatot, lépjen a gregorián szentmisék Białyniczében oldalra.

Források

• A Katolikus Egyház Katekizmusa – 67, 88, 1030–1032, 1367, 1371, 1471, 1479
• Egyházi Törvénykönyv (1983) – 945., 947. kánon
• „Tricenario Gregoriano” nyilatkozat, 1967. 02. 24., AAS 59 (1967), 229–230. o.: vatican.va; lengyel fordítás: liturgista.pl
• Tridenti zsinat, XXV. ülés (1563) – dekrétum a tisztítótűzről (angolul)
• Jezsuiták, Szent István-plébánia – miseszándékok (lengyelül)