Ima az elhunytakért a katolikus Egyházban

Miért imádkoznak a katolikusok az elhunytakért?

Az elhunytakért mondott ima legrégebbi bibliai tanúsága a Makkabeusok második könyvének elbeszélése (2Makk 12,38–46, különösen a 43–46. vers). A csata után Júdás Makkabeus felfedezte, hogy az elesett katonák bálványoknak szentelt tárgyakat hordtak maguknál. Ekkor gyűjtést rendezett, és elküldte Jeruzsálembe, hogy mutassanak be bűnért való áldozatot az elesettekért. A sugalmazott szerző dicséri ezt a tettet, mert Júdás a feltámadásra gondolt – ha nem hitte volna, hogy a halottak feltámadnak, fölösleges lett volna imádkozni értük. A latin hagyomány ezt a részt egy mondatban foglalja össze: szent és üdvös gondolat imádkozni a halottakért.

Az Egyház kezdettől fogva átvette ezt a gyakorlatot. A Katekizmus szerint a zarándok Egyház a keresztény vallás kezdeteitől nagy tisztelettel ápolta az elhunytak emlékét, és imádságokat ajánlott fel értük, az értük mondott imánk pedig nemcsak nekik segíthet, hanem az ő értünk való közbenjárásukat is hatékonnyá teheti (vö. KEK 958). E bizonyosság forrása a szentek közössége: a földön élő hívők, a megtisztuláson átmenő elhunytak és a mennyben levő szentek egyetlen Egyházat, Krisztus egyetlen Testét alkotják. A szeretet, amely életükben szeretteinkhez kötött, nem ér véget haláluk pillanatában.

Az elhunytakért mondott ima összefügg a halál utáni megtisztulásról szóló tanítással. A KEK 1032 kifejezetten a 2Makk 12,46 szövegéhez kapcsolja, és hozzáteszi, hogy az Egyház az elhunytakért mindenekelőtt az eucharisztikus áldozatot ajánlja, továbbá az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklés cselekedeteit. Hogy mi ez a megtisztulás, a tisztítótűz az Egyház tanításában című cikkben magyarázzuk el.

Megengedi a Biblia, hogy az elhunytakért imádkozzunk?

Ezt gyakran azok kérdezik, akik találkoztak a kérdés protestáns megközelítésével. A protestáns közösségek nem tartják sugalmazottnak a Makkabeusok második könyvét, ezért a rá épülő érvet is elvetik. A katolikus Egyház – az ortodox egyházakhoz hasonlóan – ezt a könyvet a Szentírás kánonjához számítja (KEK 120). Ezen kívül a hagyomány a halál utáni megtisztulás fényében olvassa Szent Pál szavait arról, hogy akinek műve elég, az maga ugyan üdvözül, de úgy, mint aki tűzön megy át (1Kor 3,15), valamint Jézus szavait arról a bűnről, amely nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a másikon (Mt 12,32) – erre az utóbbi szövegre hivatkozik a Katekizmus, Nagy Szent Gergelyt idézve (KEK 1031). A legerősebb érv azonban továbbra is az Egyház megszakítatlan gyakorlata: az elhunytakért mondott ima az első századok óta jelen van a liturgiában.

Hogyan segíthetünk az elhunytakon? – az ima formái

1. A szentmise

Az Eucharisztia az első és legértékesebb ajándék az elhunytaknak, mert nem csupán a mi kérésünk, hanem magának Krisztusnak az áldozata (KEK 1371). Kérhető egyetlen szentmise, kilenced az elhunytakért vagy – egy személyért – harminc gregorián szentmise. Mindazt, amit a kérés előtt tudni érdemes, a szentmise az elhunytért című útmutatóban gyűjtöttük össze.

2. „Adj, Uram, örök nyugodalmat”

Ez az elhunytakért mondott legismertebb ima, amelyet a sírnál, a rózsafüzér után, az étkezés előtti ima után és az elhunytra való minden emlékezéskor elmondanak:

Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik,
és az örök világosság fényeskedjék nekik.
Nyugodjanak békében.
Ámen.

Egy személyért imádkozva így mondjuk: „Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki. Nyugodjék békében. Ámen.” A szavak az elhunytakért végzett latin liturgiából származnak (Requiem aeternam dona eis, Domine).

Az Egyház hagyományához tartozik a 130. (129.) zsoltár is, a „Mélységből kiáltok hozzád, Uram” – annak az embernek az imája, aki bízik abban, hogy az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a megváltás. Az elhunytakért végzett liturgiában is imádkozzák.

3. A rózsafüzér és az irgalmasság rózsafüzére

A rózsafüzért fel lehet ajánlani az elhunyt szándékára egészében vagy tizedenként, mindegyik után hozzátéve az „Adj, Uram, örök nyugodalmat” imát. Különösen közel állnak ehhez az imához a fájdalmas titkok, amelyek Jézus szenvedésén és halálán vezetnek végig, valamint a dicsőséges titkok, amelyek a feltámadásról szólnak.

Sok hívő az elhunytakért az isteni irgalmasság rózsafüzérét is imádkozza, amely az isteni irgalmasság tiszteletéhez kapcsolódik, amelyet Szent Fausztina Kowalska terjesztett. Szavaival („Az ő fájdalmas kínszenvedéséért légy irgalmas hozzánk és az egész világhoz”) mindenkit – élőket és holtakat – Isten oltalmába ajánlunk.

4. Búcsúk

A búcsú a bűnök – bűnösségük tekintetében már megbocsátott – ideig tartó büntetésének elengedése Isten előtt (KEK 1471). Mivel a megtisztuláson átmenő elhunytak ugyanannak a szentek közösségének a tagjai, segíthetünk rajtuk, ha búcsút nyerünk értük (KEK 1479). A búcsú felajánlható önmagunkért vagy az elhunytakért, de nem egy másik élő személyért. A legismertebb a november első napjaiban elnyerhető teljes búcsú az elhunytakért – feltételeit a teljes búcsú az elhunytakért november 1–8. oldalon írjuk le.

5. Megemlékezés az elhunytakról

Lengyelországban és Fehéroroszországban élő hagyomány, hogy a templomban felolvassák az elhunytak nevét, és közösen imádkoznak értük (lengyelül wypominki). Lehet egyszeri (leggyakrabban novemberben) vagy egész éves, amikor a neveket az év során folyamatosan felolvassák.

6. Alamizsna, böjt és felajánlott szenvedés

A Katekizmus az alamizsnát és a vezeklés cselekedeteit az elhunytak megsegítésének módjai között említi (KEK 1032). Az elhunyt szándékára fel lehet tehát ajánlani a rászorulóknak nyújtott konkrét segítséget, egy böjti napot, a beteg ápolásának fáradságát vagy az elkerülhetetlen szenvedést. Az ilyen „csendes” áldozatok gyakran az emlékezés legszemélyesebb kifejezései.

Ima a tisztítótűzben szenvedő lelkekért

A saját szeretteinkért mondott imán túl az Egyház arra buzdít, hogy emlékezzünk meg minden elhunytról, aki megtisztuláson megy át – a hagyomány tisztítótűzben szenvedő lelkeknek nevezi őket. Halottak napja (november 2.) az összes megholt hívő liturgikus emléknapja. A tisztítótűzben szenvedő lelkekért a fent leírt formák bármelyike felajánlható: szentmise, rózsafüzér, búcsú vagy alamizsna. Ehhez nem kellenek külön imaformulák – elég az „Adj, Uram, örök nyugodalmat”, minden elhunytra gondolva, különösen azokra, akikért senki sem imádkozik.

Hogyan imádkozzunk egy konkrét személyért?

• Nevezze meg. Isten mindenkit ismer, de ha az elhunytat a nevén szólítjuk, az segít, hogy szívből imádkozzunk, ne csak formulát mondjunk.
• Kapcsolja össze az imát az emlékezéssel. Adjon hálát a jóért, amelyet általa kapott; kérjen bocsánatot azért, ami nehéz volt – kapcsolatukban is. Az elhunytért mondott ima a kiengesztelődés útja is lehet.
• Válasszon állandó ritmust. Rövid esti ima minden nap, rózsafüzér minden évfordulón, szentmise a névnapon – a rendszeresség megóvja az emléket az elhalványulástól.
• Ne csak novemberben. Halottak napja fontos, de az elhunytaknak egész évben szükségük van a megemlékezésre.
• Gondoljon azokra, akikért senki sem imádkozik. A személyes szándékhoz érdemes hozzávenni az összes elfeledett és magányos elhunytat.
• Ne keressen jeleket. Az Egyház bizalomra buzdít, nem pedig arra, hogy kutassuk, „a mennyben van-e már” az elhunyt. Addig imádkozunk, amíg szeretünk – XVI. Benedek emlékeztetett, hogy az ilyen ima soha nem haszontalan (Spe salvi 48).

Ima és szentmise – együtt

A személyes ima és a kért szentmise nem versenytársai egymásnak. A szentmise az Egyház elhunytakért mondott imájának szíve, mindennapi emlékezésünk pedig otthon és a sírnál meghosszabbítja. Ha szentmisét szeretne kérni elhunyt szerettéért, tekintse át az általunk elfogadott miseszándékokat, vagy kérjen azonnal gregorián szentmiséket. A szentmiséket a białyniczei Szűzanya-plébánián mutatjuk be, a visszaigazolást a napokkal és időpontokkal e-mailben küldjük el.

Források

• A Makkabeusok második könyve 12,38–46.
• A Katolikus Egyház Katekizmusa, 958 (közösség az elhunytakkal): vatican.va
• A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1030–1032: vatican.va
• A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1471–1479 (búcsúk): vatican.va
• VI. Pál, Indulgentiarum doctrina apostoli konstitúció (1967): vatican.va