Közös szándékú szentmise és egy szándékra felajánlott szentmise – mi a különbség?

Röviden

Az egy szándékra felajánlott (egyéni) szentmise egyetlen adományozó szándékára alkalmazott szentmise – minden elfogadott adományért a pap külön szentmisét mutat be (948. kánon). A közös szándékú szentmise egyetlen szentmise, amelyben sok különböző adományozó adományait és szándékait egyesítik. Az Egyház ezt csak kivételesen engedi meg – kizárólag akkor, ha minden adományozót előzetesen kifejezetten tájékoztattak, és ő szabadon beleegyezett. A gregorián misesorozat nem mutatható be közös szándékú szentmiseként, mert harminc szentmiséből álló sorozat egyetlen elhunytért.

Három könnyen összetéveszthető helyzet

A döntő tehát nem az, hány név hangzik el a szándékban, hanem hogy hány adományozó adott külön adományt, külön szentmisére számítva. Az a család, amely közösen kér egy szentmisét a nagyszülőkért, nem közös szándékú szentmisét kér. Arról, hogy ki és kiért kérhet szentmisét, a ki kérhet szentmisét, és kiért című írásban szólunk.

Mit mond a „Mos iugiter” dekrétum (1991)?

A Papi Kongregáció 1991. február 22-i, II. János Pál pápa által jóváhagyott Mos iugiter dekrétuma azért született, mert egyes országokban elterjedt a „közös szándékok” gyakorlata. A dokumentum a mellette szóló érveket „látszólagosnak és kibúvónak” nevezi, és két veszélyre hívja fel a figyelmet: az adományozókkal szembeni igazságosság megsértésére, valamint arra, hogy a hívek fokozatosan elveszíthetik annak megértését, mit jelent a meghatározott szándékra adott miseadomány.

A dekrétum ugyanakkor két olyan helyzetet is tisztáz, amely nem visszaélés: ha a hívek – főként szegény vidékeken – kisebb adományokat hoznak anélkül, hogy mindegyikért külön szentmisét kérnének, ezek egyesíthetők, és annyi szentmisét mutatnak be, amennyi az egyházmegyében megállapított adománynak megfelel; a hívek pedig „mindig” maguk is egyesíthetik szándékaikat és adományaikat, egyetlen szentmisét kérve.

A tulajdonképpeni közös szándékú szentmisét a dekrétum kivételként engedi meg: az adományozókat előre tájékoztatni kell, nekik bele kell egyezniük, az ilyen szentmise napját, helyét és idejét pedig nyilvánosan közölni kell, és hetente legfeljebb kétszer tartható. A dokumentum figyelmeztet, hogy ha ez a gyakorlat túlságosan elterjedne, visszaélésnek kellene tekinteni. Külön cikkely (4. cikkely) kötelezi azoknak a kegyhelyeknek és zarándokhelyeknek az igazgatóit, ahová sok szándék érkezik, hogy különös gonddal ügyeljenek e szabályok betartására.

2025-ben a Papsági Dikasztérium új dekrétumot adott ki: egy egyháztartomány püspökei meghatározhatják a közös szándékú szentmisék feltételeit saját területükön, az adományozók beleegyezését azonban „soha nem lehet vélelmezni”. Ahol ilyen szabályokat nem adtak ki, továbbra is a Mos iugiter érvényes. Mindkét dokumentum pontos szövegét és helyét a kánonok rendszerében az miseszándékok az Egyházi Törvénykönyvben című cikkben tárgyaljuk.

Szentmise és a név puszta „megemlítése”

A 2025-ös dekrétum arra a megkülönböztetésre is emlékeztet, amely mindenkinek fontos, aki imát kér: más a meghatározott szándékra alkalmazott szentmise, és más a név puszta megemlítése a liturgia során, például az egyetemes könyörgésekben. Ha valaki az ilyen megemlítésért úgy fogad el adományt, mintha az szentmise volna, azt a dokumentum súlyosan erkölcstelennek nevezi. Ezért például az éves megemlékezést az elhunytakról becsületesen a plébánia közös imájaként írjuk le, nem pedig szentmiseként egy szándékra – erről a különbségről a gregorián misesorozat vagy kilenced című írásban is szólunk.

Miért nem lehet közös szándékú a gregorián misesorozat?

A gregorián szentmisék harminc, egymást követő napokon bemutatott szentmisét jelentenek, „kizárólag egyetlen elhunytért felajánlott szándékra”. Ez a forma Nagy Szent Gergely elbeszélésére vezethető vissza, aki elrendelte, hogy egy elhunyt szerzetesért harminc napon át mutassanak be szentmisét – lásd a gregorián szentmisék története. Ha e szentmisék egyikét egyszerre sok, különböző adományozóktól összegyűjtött személyért ajánlanák fel, a sorozat megszűnne ennek az egy személynek a sorozata lenni. Ezért véleményünk szerint – és összhangban azzal, ahogyan a plébániák és szerzetesrendek a gregorián misesorozatot leírják – ez nem egyeztethető össze a közös szándékú szentmise formájával, még az adományozók beleegyezésével sem.

Ez nem jelenti azt, hogy a közös szándékú szentmise „kevésbé segít”: minden Eucharisztia Krisztus áldozata. Egy konkrét, az Egyház által elismert gyakorlathoz való hűségről van szó, amelynek szabályait a mi a gregorián misesorozat című cikkben írjuk le.

Egyéni miseszándék Białyniczében

Ha az űrlapon az „Egyéni miseszándék” lehetőséget vagy a gregorián misesorozatot választja, egy szentmisét (vagy szentmisék sorozatát) kéri az Ön szándékára – úgy, ahogyan a 948. kánon előírja. A szándékot az űrlapon, e-mailben vagy WhatsAppon jelezheti. E-mailben válaszolunk, és dátumot és időpontokat javaslunk; miután a miseadomány megérkezett a plébánia számlájára, legkésőbb két napon belül elküldjük a visszaigazolást a szándék szövegével, az egyes szentmisék napjával és időpontjával. A szentmiséket elsősorban a białyniczei kegyhelyen mutatjuk be. Kérjen miseszándékot vagy gregorián szentmiséket; az adomány szabályait a miseadomány oldalon ismertetjük.

Források

• Papi Kongregáció, Mos iugiter dekrétum, 1991. 02. 22., AAS 83 (1991), 443–446. o. – vatican.va
• Papsági Dikasztérium, dekrétum a miseszándékok fegyelméről, 2025. 04. 13. – vatican.va (PDF)
• Egyházi Törvénykönyv, 945–958. kánon – vatican.va
• Jezsuiták, Szent István-plébánia, „Intencje mszalne” (lengyelül) – szczepan.jezuici.pl